Azt gondolom ez a kérdés nagyon sokak fejében megfogalmazódott, függetlenül a pandémiás időszaktól. Az utóbbi időben ugyanis egyre többen költöztek külföldre annak érdekében, hogy biztos egzisztenciát teremtsenek maguknak és családjuknak. A gyökereket adó otthont elhagyva számos nehézség várta mindazokat, akik e döntést meghozták, például a nyelvismeret hiánya, beilleszkedési nehézségek, honvágy, az otthontalanság érzése. Jómagam külhoni magyarként születtem, így pontos képem van arról, hogy mennyire nehéz egy másik nemzettel együtt élni, megismerni a szokásaikat, elfogadni, hogy ők – noha ugyanott élünk – egy teljesen másik szemüvegen keresztül látják a világot.

Ha valaki külföldre költözik, a rengeteg kihívás előbb utóbb identitás-krízishez vezethet – hiszen egy jól megszokott élet után egy új életben kell megtalálni a helyünket és önmagunkat. Ugyanakkor nem szűnünk meg embernek lenni, családi, párkapcsolati, munkahelyi nehézségek ugyanúgy adódnak, melyekkel még nehezebb a lelki terheltség miatt megküzdeni.